Társastáborban voltam (1.rész)

Megérkezem

A tábor Izményben, a Mecsek lábánál fekvő zsákfaluban van, ennek megfelelően csendes a környék. Az előzetes információk szerint harmincegynéhány fővel, öt napon át tartó maratoni társasjátékozás várható kiéhezett társasozókkal.

Bonyhádig semmi különös nem történt, végigrepesztettem az autópályán, majd a hatos úton haladtam, majd pár hét múlva derül ki, hogy a hatoson mérő rendőrök elkaptak-e. A bonyhádi Tesco aznap nagy bevételt könyvelhetett el, mivel a táborba igyekvők közül többen is itt álltak meg ebédelni, illetve a legszükségesebbeket beszerezni, többek között én is itt ebédeltem, meg vettem egy-két dolgot, amit persze otthon hagytam.

A Bonyhádról tovább vezető úton csak egy helyen tévedtem el, de ott viszont mindjárt kétszer. Először túlmentem a kereszteződésen, ahol le kellett volna hajtani, majd, amikor 10 kilométerrel később már kezdett gyanússá válni a dolog, megálltam és megnéztem a térképet. A kartográfiai konzultáció után visszafordultam, és ezúttal a másik irányból közelítve, ismét teljes gázzal egyenesen keresztül hajtottam a kereszteződésen, hiszen ennél biztosan többet jöttem a rossz irányba. Amikor a bonyhádi Tescohoz érkeztem, ahol úgy 20 perccel azelőtt ebédeltem, világossá vált, hogy ez megint nem nyert. Harmadikra viszont már sikerült a dolog. A faluba vezető út aszfaltozva volt, ez máris pozitív meglepetésként ért, annyira, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy megint eltévedtem. Végig a szegény ember GPS-ére, a google mapsre hallgattam, ami utólag jó ötletnek bizonyult, amikor megtudtam, hogy a GPS többeket a mezőn át vezetett a faluba. 100 méter múlva forduljon balra, a kukoricamezőre, majd haladjon egyenesen 300 métert, vagy ameddig a felfüggesztés bírja, ön megérkezett úti céljához.

Az udvar végében a pajta

A főépület

Az udvar és a medence

Az első partik

A megérkezés után felnyitottam a csomagtartót, ahonnan máris kirepült egy doboz. Összeszedtem mindent bevittem az ebédlőbe, ahol már magas tornyokban álltak a játékok. Ez csak a központi asztal volt, ezen kívül még más asztalokon is kezdtek nőni a dobozok az ég felé.

A társastorony egyik fele

A társastorony másik fele

Alig telt el 15 perc, máris egy 7 Wonders partiban találtam magam 5 másik emberrel, három tapasztalt, és két kezdő, akiknek egy gyors szabálymagyarázattal kezdődött a játék. Ennek ellenére gyorsan lejátszottuk a partit, ami nekem kicsit rendhagyónak tűnt, ugyanis a második korszak közepéig úgy tűnt, hogy senki sem gyűjti a zöld technológialapokat. Ez aztán a harmadik korszakra megváltozott, de senki sem gyűjtött egy teljes sornál sokkal többet. A végelszámolásban holtversenyes második helyre beértem, amit a tie-breaker harmadik helyre módosított, tehát maradjunk annyiban, hogy holtversenyes második. A meleg miatt a kezdeti társasjáték-lendület alább hagyott, és egy kis lehűlés következett a medencében. Időközben napvilágot látott az az információ is, hogy mivel jórészt felnőttekről van szó, a szokásos 8-12-18 órás étkezések egy órával el lettek csúsztatva, mivel képtelenek leszünk a reggelihez felkelni.

Komolyabb ellenállás kifejtése nélkül hagytam magam rábeszélni egy El Grande partira. Itt is volt olyan játékos, aki még nem ismerte, szerencsére nem túl bonyolult a szabály, így ezen az akadályon gyorsan túlestünk. Az első kiértékelésig 4 bábut sikerült a pályára raknom, ezt is úgy, hogy a kezdésnek kapott 2 kockámat is elvesztettem. Az első kiértékelés eredménye: totál utolsó, azzal fűszerezve, hogy a játék végén esetleg az utolsó előtti helyért még harcban lehetek. A második kiértékelésig sikerült már az előttem felhalmozódó caballerokból néhányat felrakni, és elkezdtem a 4 győzelmi pontot adó területekre koncentrálni, mivel egyetlen kiértékelés sem jött még fel akkor, ami azokra a területekre hatott volna. A harmadik harmadban aztán beindult a dolog, kétszer is kijött a négyeseket kiértékelő lap, mindkétszer el is tudtam vinni (gondolom a többiek szánalomból hagyták bent, nem jelentettem veszélyt rájuk, inkább a vezető hármas egymás akadályozására koncentrált), az elsőnél én nyertem az összes négyest, a másodiknál az egyikben második helyre szorultam. A harmadik kiértékelés végén sikerült egy az első helyezettől csak 6 pontra lemaradt harmadik helyet szereznem, ami a játék első harmada alapján nem tűnt túl esélyesnek.

Az utolsó kiértékelési kör előtt: 
a kékekkel kúszok felfele

Ami nyomja a lelkemet

Én már korábban tudtam róla, hogy társastábor-veterán pólók lesznek kiosztva, és ez meg is történt vacsora közben. Azt is tudtam, hogy én nem fogok kapni, mivel tavaly nem voltam ott a táborban. Az osztás után jeleztem, de most ismét leírom, hogy ez ellen a döntés ellen mindenképpen fellebbezek, és ha kell, a legfelsőbb bíróságig viszem a dolgot! Történt ugyanis, hogy tavaly április magasságában hallottam először a táborról, akkor még hivatalos bejelentés nélkül. Azonnal jeleztem, hogy én aztán biztosan jövök. Csakhogy pár hónappal később kiderült, a tábor augusztus első hetében lesz, amikor sajnos foglalkozási ártalom miatt nem tudok szabadságot kivenni. Tehát ártatlan vagyok, én akartam jönni. Már akkor akartam, amikor mások még azt sem tudták, hogy lesz tábor. Na mindegy, az a tudat azért némileg kárpótol, hogy a tábor idei időpontja a tavalyi fiaskó után már úgy lett kialakítva, hogy nekem is megfeleljen. :)

A vesszőfutás: 1. rész

Még az első nap fontosnak éreztem tisztázni, hogy én addig nem megyek el a táborból, amíg egy Galaxis Roncsderbi partit nem hozunk össze. Már az első nap estére lehetett volna egy időpont, de nem találtunk elegendő embert. Sebaj, majd holnap, gondoltam, hosszú még a tábor. Próbálkoztam még az este folyamán bátor mazochistákat toborozni egy esetleges következő napi roncsderbihez, de egyelőre falakba ütköztem.

Az éjszaka

Vacsora után egy Fortune and Glory következett, nem játszottam még soha vele, de ki akartam próbálni, mivel valamiért vonzódom a nagyméretű dobozokhoz. Hangulatban mindenképpen tízből tíz pontot adnék neki, mégis alapvetően egy kockajáték, taktika és stratégia legkisebb nyomát sem sikerült felfedeznem. Azt persze mindenképpen kijelentem, hogy egy olyan játék, melynek tematikája okkult + náci, az bármiért kárpótol. A játék mechanikája kicsit az Elder Signra emlékeztet, küldetéseket kell megoldani kockadobások segítségével. Lehet kooperatív vagy kompetitív módban is játszani, mi a kompetitív mellett döntöttünk, ez az én szempontomból jó döntésnek bizonyult, ugyanis megnyertem a partit, elsőként szereztem meg a szükséges 15 győzelmi pontot és értem haza kiinduló városomba. Ehhez kellett viszont némi szerencse is, ha nem tudom megakadályozni egy másik játékos akcióját egy jól időzített lappal, akkor ő nyert volna.

A középjáték: még kevés
győzelmi ponttal

A középjáték a tábla másik
felén

Fél tizenkettőkor egy Mascarade került elő, ami egy hihetetlenül perverz játék. Már a Citadels is kopogtat ezen az ajtón, de ez a játék még rátesz erre egy (vagy tíz) lapáttal. Mindenki kap egy szerepkártyát, amit a játék elején mindenki megnézhet és megpróbálja memorizálni. Miután mindenki megnézte egymás lapjait, arccal lefele kell fordítani, és senki sem nézheti meg a lapokat, még a sajátját sem. Nálam itt kezdődtek a bajok, már a sajátomra sem teljesen emlékeztem, és ekkor kellett volna még 10 másik játékosét is tudnom. Ezek után jött csak a hab a tortára, amikor ezeket a lapokat egymással elkezdjük cserélgetni – vagy nem. Egy lehetséges akció, amikor réd kerül a sor, hogy megfogod a saját és egy ellenfeled lapját, és az asztal alatt kicsit kevergetve az egyiket megtartod, a másikat visszaadod az eredeti tulajdonosának. Csak az tudja, hogy történt-e csere, aki a cserét kezdeményezte, így, ha bármilyen fogalmam maradt volna a többi játékos szerepéről, legkésőbb a harmadik cserénél elveszett a fonal. A második lehetséges akció, hogy megnézem a saját lapomat, ha netán elcserélte velem valaki, vagy olyan béna vagyok, hogy elfelejtettem. A harmadik akció pedig, hogy bejelentem, hogy én melyik szereplő vagyok. Ha valaki az asztalnál úgy gondolja, hogy én nem az vagyok, akinek mondom magam, akkor vétózhat. Ha nem volt vétó, akkor mindenki elhitte, amit állítottam, és nem kell felfednem a lapomat, viszont megkapom a bejelentett szerepért járó bónuszt (általában győzelmi pontok, vagy a győzelemhez valamilyen módon hozzá segítő dolgok). Ha volt vétó, akkor én, és minden vétózó felfedi a lapját. Akinél a kérdéses szerep van, megkapja a bónuszt, a többiek viszont győzelmi pontot vesztenek. Esélyem lett volna nyerni, de totális káosz volt minden kör, fogalmam sem volt ki kicsoda, no meg, hogy én ki a fene vagyok. Mindent összevetve egy remek parti játék, pörgős, és folyamatosan lehet röhögni. Valószínűleg sokat segített a játék amúgy is kiváló hangulatán az is, hogy éjfél körül játszottuk, amikor már a koncentráció és a memória is mélyponton volt mindenkinél. Kicsit olyan volt egyébként a dolog, mintha mezítláb mászkáltam volna egy sünökkel kirakott úton.

Éjfél után még belevágtunk egy Last Night on Earth-be, ezzel sem játszottam még korábban, de mivel zombis, nem tudtam ellenállni. Igazi klasszikus, túlélős, felszerelés után kutatós, harcot inkább elkerülős zombis játék, nekem kicsit tizenkettő egy tucat, de a hangulat itt is megvolt természetesen. Igazán az dobta fel a játékot, hogy a zombikat nem a gép, hanem játékosok irányítják az emberek ellen. Fél négy körül fejeztük be, és nem sikerült az emberiségnek még egy napot nyernünk, tényleg ez lett az utolsó éjszaka a földön, a túlélők csúfos vereséget szenvedtek, ami részben annak tudható be, hogy a scenario szerint valami komoly táplálkozási szakértőket fogadhattak fel a zombik, mivel a céljuk nem az emberek (agyak) üldözése volt, hanem az épületek lerombolása. 

A zombik diadala teljes

Az első nap összefoglalója

Két olyan játékkal játszottam, amely a személyes 20-as toplistámon szerepel:

• 7 Wonders - TOP 6
• El Grande - TOP 17

Három olyan játékkal játszottam, amellyel még soha:

• Fortune and Glory - The Cliffhanger Game
• Mascarade
• Last Night on Earth

Ezzel játszottam: Paths of Glory (2. rész)

1915 ősz

Hatalmas meglepetésre a nyugati fronton tovább folytatódtak a sedani erdő körüli harcok, de a németek még mindig megtalálták a módját, hogy befoltozzák a vonalaikat. A franciák folyamatos nyomása miatt a Koblenz-Metz-Strasbourg vonalon kezdett minimálisra csökkeni a védelem, de a kör végére kifulladt a francia gépezet is, elfogytak a bevethető csapatok.

Az angolok elérkezettnek látták az időt, hogy Salonikiben partra dobjanak egy kisebb különítményt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a megsemmisült szerb hadseregeket itt próbálják meg újjá építeni. A partra szállás első szakasza sikeresnek bizonyult, a bolgárok elvesztették az első ütközetet, a kör végére pedig megérkezett az első szerb hadsereg.

A Közel-keleten a kaukázusi hadsereg ismét támadásba lendült, és bele is állt a homokba, mint egy karó. A térség egyetlen hadseregének megsemmisülése egyben a törökökre leselkedő egyetlen komoly fenyegetést is megszűntette.

A keleti fronton csak kisebb átcsoportosítások zajlottak, manőverezés és lyukfoltozás céljából.

Ezúttal a központi hatalmak léptek a háború következő fázisába, az antant éppen hogy nem tudta ugyanezt megvalósítani. A totális háborús pakli lapjai komoly előnyhöz juttatták a németeket, ami a következő körben komoly károkat okozott az antantnak.

7. kör: Közel-Kelet

7. kör: nyugati front

7. kör: keleti front

7. kör: déli front

1916 tél

A sedani erdőben ekkorra már méteres magasságban álltak a holttestek, de a németek továbbra is tartották magukat. Az erődített vonal továbbra is gyenge volt, de állta a franciák folyamatos nyomását.

Az antant egyetlen módja, hogy még ebben a körben elérje a totális háborút, az olaszok hadba léptetése volt. Az olasz fronton állomásozó osztrák seregek csak erre a pillanatra vártak, leradírozták a meglepetéstől ledermedt olaszokat, akik olyan bénán harcoltak, mint az olaszok bármelyik háborúban a múltban és a jövőben is. A négy hadseregből egy maradt meg, bár menet közben sikerült az ötödik hadsereget is felszerelni, és újjáépíteni a megsemmisültek közül is egyet. Mindazonáltal borzalmasan festett a dolog és menthetetlennek tűnt a front.

Az újra megnyílt déli fronton a németek úgy döntöttek, hogy velük ugyan senki se fog szórakozni, a 11. hadsereget leküldték rendet csinálni Salonikibe. Viszonylag könnyen, egyetlen támadással el is foglalta a várost, ez többek között annak is volt köszönhető, hogy a szerb hadsereg, támogató hadtestek hiányában úgy roskadt önmagába, mint egy tál puding a napon.

A Közel-keleten semmi érdemleges nem történt, a kaukázusi hadsereg roncsai tartották pozíciójukat.

A keleti fronton viszont hatalmas offenzíva indult, miután a németek elfoglalták Brest-Litovskot. Az orosz támadás hatalmas sikerrel végződött, minimális veszteséget szenvedtek csupán, a németek viszont egy teljes hadsereget elvesztettek. Ez hirtelen felborította a keleti front egyensúlyát, és megroppanni látszott az osztrák-német vonal. Két hadsereg ezt kihasználva előre is tört Lutskba, és közvetlenül fenyegette az osztrákok erődrendszerét.

8. kör: keleti front

8. kör: olasz front

8. kör: Közel-Kelet

8. kör: déli front

8. kör: nyugati front

1916 tavasz

Sedani erdő, kétszázkilencvenötödik felvonás. És persze a szokásos kimenetellel. A pszichológia tézisei szerint az az őrült, aki ugyanazt ismételgeti újra és újra, de minden alkalommal más eredményt vár, de valójában mindig ugyanaz az eredmény születik. Nem baj, attól még meg lehet próbálni még egyszer…

Az osztrák csapatok Rómáig vonultak előre, az olaszok fejvesztve menekültek, és adták át a győzelmi pontokat érő városaikat. Észak-Olaszországban pedig megindult egy kisebb csapat nyugat felé, hogy a franciákat dél felől szorongassa.

A keleti frontra komoly német erősítés érkezett, amely a korábban magabiztos orosz seregeket visszavonulásra kényszerítette. Ekkor alakult ki az arcvonalon egy széles demilitarizált övezet, amely a játék végéig megmaradt azonos formájában.

9. kör: keleti front

9. kör: Közel-Kelet

9. kör: déli front

9. kör: nyugati front

1916 nyár

Érdemes volt várni, a nyári offenzívák minimálisra csökkentették a sedani csapatokat, és elérhető közelségbe került a terület visszafoglalása is. Ugyan érkezett némi segítség, de továbbra is aggasztó volt a németek gyengesége. Eközben délről növekedett az osztrákok nyomása, így a franciáknak az összes tartalék csapatát oda kellett összpontosítani, hogy megállítsák őket.

Az olasz hadseregből mindössze egyetlen hadtest maradt, amely Tarantot védte a hatalmas túlerővel szemben.

A keleti front teljesen befagyott, habár az északi részen továbbra is gyenge formát mutatott a német hadsereg.

10. kör: keleti front

10. kör: Közel-Kelet

10. kör: déli front

10. kör: nyugati front

1916 ősz

Komoly változásokat hozott az őszi kör. Természetesen tovább folytatódott az öldöklés a sedani erdőért, de a legnagyobb eredmény továbbra is az volt, hogy a németek elhagyták, majd visszafoglalták az erdőt. A mészárlás közben viszont a németek feladták a komolyabb hadműveletek lehetőségeit, cserébe azért, hogy három akcióból is RP-t szerezzenek. A kör végén így egy minden eddiginél ijesztőbb német hadsereg jelent meg a nyugati fronton az esseni utánpótlási központban.

Az olaszok utolsó harci egysége is megadta magát az osztrákoknak, így teljes erejükkel elkezdhettek a francia határ felé vonulni.

A keleti és a közel-keleti fronton továbbra sem történt semmilyen hadmozdulat.

11. kör: keleti front

11. kör: Közel-Kelet

11. kör: déli front

11. kör: nyugati front

1917 tél

Az ősszel megerősített nyugati fronton ismét a sedani erdőben folytak a harcok, de az áttörés már csak illúziónak tűnhetett a teljesen felszerelt német seregek fényében. Ekkor már elkeseredett próbálkozásként folytatódott a roham, hátha csoda történik. A déli francia fronton az osztrákok nem tudtak előrébb jutni, viszont kezdett körvonalazódni egy német ellentámadás az észak-francia part mentén, amelynek megállításához éppen a délen védekező francia seregre lett volna szükség.

12. kör: keleti front

12. kör: Közel-Kelet

12. kör: nyugati front

1917 tavasz

Az észak-francia bekerítés megkezdődött, és az antant semmit sem tudott az útjába állítani. Az olasz front romokban, a közel-keleti orosz roham kifulladt. A keleti fronton viszonylag stabil arcvonallal állt mindkét sereg, viszont újabb német utánpótlások érkeztek ide, amelyek a játék eleje óta hiányoztak innen, és nagyon úgy tűnt, hogy lassan felőrölhetik az oroszokat. Az antant a helyzet fényében megadta magát, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a 20 győzelmi pont útjába képtelen akadályt állítani.

Konklúzió

És megint az olaszok. A legbénább nemzet a legfontosabb. Az esetek döntő többségében az olaszok akár az egyik, akár a másik félnek hoznak győzelmet, és vitathatatlanul képesek a teljes pályát fenekestül felforgatni. Szegény Rommel is ezzel szembesült 25 évvel később, persze a nem annyira pozitív értelemben. 

A nyugati front a szokásos volt: minding volt olyan pillanat, amikor támadni lehetett, és felcsillant az áttörés reménye, de végül ez soha sem valósult meg.

A keleti front a szokásoshoz képest sokkal csendesebb volt, itt általában szoktak lenni komolyabb áttörések, illetve a szabálykönyv által dance of death-nek nevezett ide-oda manőverezés is.

Ezzel játszottam: Paths of Glory (1. rész)

Szokásunkhoz híven a történelmi verzió szerint játszottunk, mivel rengeteg alapvető problémát megold, amelyek egyébként kicsit zavarják csak a játékot. Emellett a kiegészítő lapokból is bekevertünk, mindenki maga választotta ki, hogy melyeket teszi be, és melyeket veszi ki.

1914 augusztus

A nyugati front csendjét a liege-i erődöt a földdel egyenlőve tevő ágyuk zaja zavarta meg. A németek megkezdét az évek óta gondosan tervezett offenzívát. Persze az igazat megvallva, az öreg Von Schlieffen nagyjából annyira lehetett beállva, amikor ezt a tervet kitalálta, mint Szvatopluk, amikor odaadta az országát egy lóért.

Mindenesetre a nyugati fronton szabványos Guns of August kezdés indult, az 1. és 2. német hadseregek a brit expedíciós hadsereget vették célba, amely a túlerő elől a Withdraw harci lap segítségével sikeresen visszavonult, ezzel feladva Brüsszelt. A 3. német hadsereg a sedani erdőben állomásozó 5. francia hadsereget támadta meg, amely gyorsabban semmisült meg, mint egy átlagos olasz hadsereg. A németek ekkor (még) úgy döntöttek, hogy nem nyomulnak előre Sedanba, ettől függetlenül hatalmas lyuk keletkezett a franciák vonalaiban. Az antant a helyzetet látva, az OPS pontokat nem sajnálva, átszervezésbe kezdett. Először is a belga hadsereg kimenekült a körülzárás elől, és megerősítette a brit expedíciós hadsereget, illetve a 3. francia hadsereg betömte a lyukat a frontvonalon. Ezzel egyidőben a keleti front déli szektorában két orosz hadsereg indult meg az osztrák csapatok ellen, a gyenge, hadtesttel védett Tarnopolt el is söpörték. Emellett a szerb csapatok összevonták teljes haderejüket Belgrád védelmében, a cél, hogy minél tovább kitartsanak, és késleltessék az osztrák csapatokat, hogy mindannyiunk kedvenc háborús nemzete – az olaszok – beléphessen a háborúba.

1. kör: keleti front

1. kör: nyugati front

1914 szeptember

A franciák gyorsan pótolták a veszteségeiket, így ismét megindulhattak a német arcvonal felé, hogy ismét egy millimétert se haladjanak előre. A központi hatalmak első akciójából kijátszották az Entrench-et, így meggátolva Belgrád gyors lövészárkosítását, így nem maradt más hátra, mint a biztos halálra várni.

Mindkét fél végre elkezdhette az új seregek felszerelését, így a szeptemberi kör viszonylag békésen telt, először új német és orosz egységek érkeztek, majd osztrák és angol seregek vonultak fel.

A keleti front északi szektorában a német hadsereg dél felé vette az irányt, és így az ivangorodi és brest-litovski erődöket közvetlenül fenyegette. Mind a keleti fronton, mind a déli fronton megjelentek a tartalékból felszáguldó német hadtestek, hogy megerősítsék a szorongatott helyzetben lévő osztrák hadseregeket. Már itt látszott, hogy az „1 osztrák hadsereg + 2 német hadtest” felállással a Süd Army lap kijátszása felé haladunk.

2. kör: keleti front

2. kör: nyugati front

1914 ősz

Immár harmadik kör óta folyamatosan pattogott a francia politikai vezetés, hogy mindenképpen át kell törni a német vonalakat, kerül, amibe kerül. A központi hatalmak politikai elitje ennél sokkal intelligensebben, a hadvezetésre bízta a dolgot, így nem kellett felesleges támadásokkal a halálba küldeniük csapataikat. A nagy francia offenzíva eredménye az lett, hogy az Alpok északi részén lévő Belfortnál ellentámadást indított a német hadvezetés, sikerrel. A hegyoldalba ásott lövészárkokból védekező hadtesteket teljesen elsöpörték, és ostrom alá vették az erődöt. A déli francia seregek ezt nem nézhették tétlenül, és egy ellen-ellenoffenzívát indítottak, amellyel sikeresen visszaverték az előretörő ostromlókat, de a megüresedő Mulhouse-be már nem mertek bevonulni, mintha csak attól féltek volna, hogy a németek még mindig a városban vannak, csak elbújtak egy kávézóban.

A keleti front északi részén kisebb összevonásokkal sikerült egy kis híján értelmes arcvonalat kialakítani, így a németek előretörése megakadt az erődök falában. Eközben a déli részen megérkezett az orosz seregek utánpótlása Rovnoba. A német hadtestekkel megerősített osztrák hadseregek első támadásukkal megsemmisítő csapást mértek Belgrádra, a szerb csapatokból megmaradt néhány túlélő visszavonulásra kényszerült, és nyilvánvalóvá vált, hogy a déli front elveszett.

A központi hatalmak a lapok jó ütemű kijátszásával sikeresen maguk mögött hagyták a mobilizáció fázisát, és a limited war paklit bekeverték az időközben igencsak megfogyott húzó paklijukba. Az antant is ugyanígy tett. A háború tehát egyel magasabb fokozatba kapcsolt, a törökök is hadba léptek.

3. kör: nyugati front

3. kör: keleti front

1914 tél

A nyugati fronton folyamatos francia támadások voltak napirenden, amelyek a francia sereg erősen megsínylett, viszont szép lassan a német utánpótlások is elfogytak, így tényleg az értelmetlen mészárlás lett úrrá a fronton, de továbbra sem tudott senki lyukat ütni a másik vonalába. A németek kétségbeesetten hozták az utánpótlást Essenbe, ami jó hír volt az oroszoknak, mivel ezáltal távolmaradtak a keleti fronttól, ahol sokkal nagyobb károkat okozhattak volna.

A déli fronton a központi hatalmak seregei teljesen felőrölték a megmaradt szerb csapatokat, így megszűnt minden ellenállás, és elkezdhettek a csapatok az olasz front mentén felvonulni. Tehát éppen az történt, amitől az antant a játék eleje óta félt.

A keleti fronton a korábban Rovnoban állomásozó orosz úthenger észak felé mozdult el, hogy a két német hadsereget megpróbálja sakkban tartani, mivel a déli részen továbbra is a farkasszemnézés volt a katonák legfőbb időtöltése.

A frissen hadba lépő törökök ellen az oroszok Nikolai Nikolayevich Yudenich tábornok kaukázusi hadseregét indították el. Persze számítani lehetett, hogy előbb, vagy utóbb Kemal Atatürk seregeibe botlik, és megsemmisül tokkal-vonóval, de muszáj volt nyomást gyakorolni a közel-keleti fronton is.

4. kör: keleti front

4. kör: Közel-kelet

4. kör: déli front

4. kör: nyugati front

1915 tavasz

Még mindig nem telt el kör, hogy a francia politikusok ne húzták volna keresztbe a hadvezetés számításait, így az antant ismét azzal töltötte az ideje nagy részét, hogy egy épkézláb támadást hozzon össze a nyugati fronton. A németek kis mértékben a francia hadvezetés kezére játszottak, mivel ebben pillanatban úgy döntöttek, hogy eljött az idő, hogy elfoglalják az 1914 augusztusa óta üresen álló sedani erdőt. Ez a franciákat arra kényszerítette, hogy megtámadják az előre törő németeket. Több támadás is indult, többek között a britek részvételével, de vége ugyanaz lett, mint eddig minden alkalommal. Mindkét fél százezer számra vesztette a katonákat, de a hátulról érkező utánpótlással mindig egyben a frontvonal.

A keleti fronton az oroszok is támadásra szánták el magukat, melynek célja, hogy Brest-Litovskból visszafoglalják Varsót. A támadásnak katasztrófális eredménye lett: a németek nem szenvedtek komoly veszteséget, az oroszok viszont egy teljes hadsereget nullára írtak. A front többi pontján továbbra is mozdulatlanul álltak az egységek.

A közel-keleti fronton szép lassan haladt előre a kaukázusi hadsereg, viszont megkezdődött az időközben hadba lépett bolgárok bevetése a török front védelme érdekében.

5. kör: nyugati front

5. kör: Közel-Kelet

5. kör: déli front

5. kör: keleti front

1915 nyár

Most először a francia politikusok végre befogták a szájukat, helyettük most a már egyre nagyobb létszámmal rendelkező angolok követelték az áttörést, így ismét nagyszabású hadműveletek kezdődtek a sedani erdőben, természetesen sikertelenül. A kör végére azonban a németek minden utánpótlása elfogyott, így egy komolyabb roham már valós eredményekkel kecsegtetett, ennek azonban várnia kellett őszig.

A keleti fronton ezúttal a németek indítottak támadást Bialystoknál, amely elsöpörte a védő sereget, így megnyílt a lehetőség a németek előtt, hogy kettévágják a keleti front északi és déli szektorát. Az oroszok erre válaszul a déli részen kezdtek nagyszabású támadásba, hogy megtörjék a lövészárokkal védett Stanislaw védőit. A támadásban mindkét oldal komoly veszteségeket szenvedett, de az áttörés nem sikerült.

A Közel-Keleten megtörtént, amitől az oroszok féltek, a kaukázusi hadsereg előrenyomulását megállították a törökök Kemal segítségével. Emellett a bolgár segédcsapatok mellett egy német hadtest is bekapcsolódott a harcba. Az oroszok lépéskényszerbe kerültek, hiszen a törökök körről körre erősödnek a külföldi hadtestek miatt.

6. kör: keleti front

6. kör: Közel-Kelet

6. kör: déli front

6. kör: nyugati front

Folytatás következik.