2014. február 26., szerda

Évnyitó társastábor (1.rész)

Kisebb kihagyás után, illetve az évzárási teendők lezárultával ismét van miről írni, eljött az újabb társastábor ideje, ezúttal (most még) rendhagyó módon télen. Összességében ez már a harmadik Szellemlovas Társasbolt által szervezett volt, de míg tavaly és tavalyelőtt nyáron ment a buli, idén hagyományteremtő céllal elindult a téli tábor is (a bolthoz link itt: http://www.szellemlovas.hu/tarsasjatekok/, érdemes megszakérteni az új webshop-designt, ami a rikító zöld színt kivéve jóra sikerült).

A medencében jéghideg víz, az udvar eláztatva a folyamatos esőtől, és csípős szél fúj folyamatosan. Arról meg nem is beszélve, hogy délután már sötét van. Ennél nem is lehetne jobbat kívánni egy hétnyi társasozáshoz, hiszen amikor társastáborba megyek, nem tudnék olyan épkézláb indokot találni, amely arra kényszerítene, hogy egyáltalán elhagyjam az épületet, ahol meleg van, és várnak a játékok. Esetleg, ha kigyullad az épület, de akkor is inkább a társasokat menteném, mint magamat, és a füstölgő romok előtt a kimentett társasok közül választanánk valamit, amivel ott rögtön el is kezdenénk játszani a földön.

Idén is arra vállalkoztam, hogy nem csak a saját, hanem bérfuvarozásban Broki játékait is levigyem (szállítási díj: ingyenért, bár egy Empire of the Sun partit azért foglaltam vele egyik estére). Miután az ő játékait bepakoltam, máris indult a pánik, ugyanis a csomagtartó igencsak telinek tűnt. Már azon gondolkoztam, hogy néhány táskát a kocsi után kell majd kötni, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és kivettem az összes játékdobozt a nagy kartondobozból, amibe betettük. Ezáltal komoly köbcentik szabadultak fel, így végül befértek az én cuccaim is, sőt, még levegő is maradt a csomagtartóban.

Félig bepakolva a csomagtartóba












A tavaly nyári táborba való utazás során volt egy kisebb komplikáció a tájékozódással, idén semmi izgalmas nem történt az oda úton, elsőre sikerült a kereszteződést megtalálni. Idén is a társasok behordásával kezdődött a buli, boldogan tapasztaltam, hogy a kocsiból előhozott játékokkal majdnem megdupláztuk a már az asztalon lévők számát. Ez olyan melegséggel árasztja el az embert, hogy hozzájárulhat a táborhoz.

Az első nap ugyebár csak bemelegítés, ennek megfelelően nem szerződtünk el maratoni partikra, a kezdéshez egy Tales of the Arabian Nightsot választottunk. Már egy ideje ki akartam próbálni, tavaly pont lemaradtam egy partiról, de idén megkaptam a lehetőséget. A játékról csak annyit, hogy 100% szerencsejáték, viszont zseniális a sztori. Ez ugyan nem kárpótol azért, hogy semmiféle tervezés nincs a játékban, és kizárólag egy pakli lapon lévő esemény, meg még ezt megfejelve néhány kocka dönt a sorsunkról, mégis nagyon jól éreztük magunkat. Én rögtön a parti elején találkoztam egy vak koldussal, természetesen úgy döntöttem, hogy kirabolom. Ez sajnos félresikerült, ugyanis a játék végéig súlyoson bánatossá váltam ettől a tettől, ami biztosította, a folyamatos és garantált szívást. Mindeközben azt a küldetést kaptam, hogy kóstoljam végig a világ legfinomabb ételeit, amihez először is Európa legtávolabbi részébe kellett utaznom. Visszafele egy zarándokút kedvéért tettem egy kis kitérőt Mekkába. Az ételkóstolási művelethez India felé vettem az irányt, ahol viszont újabb balszerencse ért. Egy újabb koldusba botlottam, ám ezúttal már rafkós voltam, nem kiraboltam, hanem felmérve, hogy kedve van egy kis beszélgetéshez, leültem mellé csevegni. A dumálásba feledkezve, azt vettem észre, hogy időközben foglyul ejtettek, és egy őrt állítottak a cellám elé. A fogságból való kiszabadulásra több kísérletet is tettem, de a játék végéig sem sikerült kimásznom szorult helyzetemből. Persze nem csak én voltam, aki folyamatosan egyik balszerencséből a másikba lépett (ebben a játékban ez nem is nagyon lehet másképp), amin remekül szórakoztunk, úgyhogy mindenképpen jó ómen volt a tábor további részére.

A korai stádium - itt már jócskán
szívtam
Félidő után


Halmozott szenvedéseim
közelről

















Az esti műszakban is tartottuk magunkat a lightosabb dolgokhoz, először egy To Court the King került elő. Erre azért is kíváncsi voltam, mert a Kingsburgot egyébként szeretem, ez pedig annak egy lightosabb, pörgősebb verziója. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a Kingsburg azért jobb, de a megfelelő társasággal ez is remek játék, de előzetes tapasztalat hiányában esélyem sem lehetett a győzelem közelébe jutni.

A tábla a játék végén












A következő játék egymás után két parti Babel volt. Korábban nem is hallottam erről a játékról, viszonylag gyors, pörgős, egymást szívató könnyed játékról van szó, amiben viszont nagy szerepe van a szerencsének, amikor lapokat kell húzni, mert bizonyos helyzetekben egyértelműen tudjuk, hogy mit kellene tenni, de képtelenek vagyunk rá, mivel nem a megfelelő lapokat húztuk. Az ellenfelem két katasztrofális vereség után jelezte, hogy akkor ez most így ennyi volt, majd esetleg mással is kipróbálja. Pedig az első győzelmem után még ő ajánlott visszavágót :)

Egyik győzelmem












A sorban következő egy az egyik táborozó által készített játék prototípusa volt. A neve pillanatnyilag Mutatványosok, de ez még változhat, mint ahogy ez is már a nemtudomhanyadik neve volt. Több kártyajáték ötvözetéből alakult ki a játék, többek között kölcsönöz mechanizmusokat a Fairy Tale-ből, és a Dicsőség Rómának-ból is. Nagyon son infót nem akarok megosztani a játékról, bár non-disclosure agreementet nem kellett aláírni a tesztelésben való részvételhez. Mindent egybevéve egy ötletes kártyajátékról van szó, bár be kell vallanom, nem feltétlenül az én stílusom.
Az alá nem írt NDA
értelmében csak a borítóról
készült kép
















Ezután leültünk egy parti Tash-Kalarra, ami nem egészen úgy alakult, ahogy reméltem. A parti elején hátrányba kerültem, olyannyira, hogy egy Flare lapot kellett kijátszanom. Ez viszont alaposan megfordította az állást, megoldottam egy küldetést, és 2-0-ra vezettem. A maradék küldetések elég nehéznek tűntek, így megpróbáltam kicsit gyorsítani a játék menetén, hátha el tudom fogyasztani a paklimat, és ezzel befejezni a játékot. Az utolsó körben viszont összeomlott minden, amikor ellenfelem megoldott egy küldetést, és még egy legendás lényt is meg tudott idézni, így az utolsó körömben inkább csak pislogtam, mint cselekedtem.

Itt még úgy tűnt, hogy akár
nyerhetek is















Az estét egy Fairy Tale partival zártuk, melynek konklúziója az lett, hogy tapasztalat nélkül esélyem sem lehetett semmilyen értelmes eredményt elérni. Azon azért meglepődtem, hogy a játék kiadója az a What’s Your Game, amelyről először 2013-ban hallottam a Madeira kapcsán.

A Fairytale vége











A nap legszebb pillanatát az ágynemű huzattal történő bevonása szolgáltatta, amikor is szobatársam (a személyiségi jogok védelme miatt nevezzük Bokor P.—nek…hmm ez túl egyértelmű, legyen inkább B. Péter.) a takaróját lelógatta a galériáról, amelynek sarkán igencsak elakadt a huzat, és a 10-es földrengés erejű rázástól sem akart leakadni onnan. Már vagy egy perce rázogatta, amikor az alábbi kommenttel járult hozzá a művelethez: “Nem vágom, hol para”. További egy perc rázogatás után végre sikerült, fellélegezhettünk.



Az éjszaka viszonylag eseménytelenül telt, ha azt leszámítjuk, hogy kicsit hideg lett estére a szobában, úgyhogy teljes menetfelszerelésben bújtam a takaró alá. Az elalvásban a már elmaradhatatlan szobatárs-horkolás segített sokat.