2013. augusztus 29., csütörtök

Társastáborban voltam (5.rész)

A hidegháború
Ezen a reggelen tudatosult bennem igazán, hogy a tábornak mindjárt vége, úgyhogy elkezdtem a kapkodást. Már napok óta hitegettem az embereket, hogy lesz Manhattan Project, így tovább már nem lehetett húzni-halasztani, eljött ennek is az ideje. Korábban csak hármasban játszottam, és viszonylag pörgős volt, még a játék vége felé lévő körök is. Ez a parti viszont ötfős lett, talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy szabálymagyarázattal feldobva. Az öt játékos miatt alaposan megnőtt a játékidő, ebéd után tudtuk csak befejezni.

A középjáték elején
Az első körök szokásosan zajlottak, mindenki próbált egy-két épületet megszerezni, és a munkásainak számát növelni. A vadászok és bombázók mindenkinél a kezdő értéken voltak, senki sem érezte még szükségességét, hogy támadjon. Ez egészen addig maradt így, amíg valaki keresztbe nem tett a másiknak, amikor is elindult a bosszúhadjárat, és bombázók egész flottáját kezdte el gyártani a sértett. A hatalmas offenzíva végül egyetlen bombázás után véget is ért, de a pánik megkezdődött, mindenki lázasan vadászok építésébe kezdett. A játék végéig azonban egyetlen támadás sem történt. A játéknak egyébként ez az egyik legjobb tematikus aspektusa, pont, mint a hidegháborúban, mindenki fegyverkezik, de a nagy csapást senki sem lépi meg. A középjátékra mindenki már az urán- és plutónium termelési lehetőségeket kereste a pályán, és a legtöbben meg is találták, csak én nem. A kezem tele volt bombákkal, de hasadóanyagom szinte semmi. Végül sikerült egy bombát legyártanom és fel is szerelni, ezzel még így is az élmezőnybe tartoztam, volt, akinek még bombát sem sikerült építeni. Öt játékos esetén viszonylag alacsonyak a győzelem feltételei, szerencsés esetben akár két bombával is megnyerhető a játék. Pont ez is történt, két bombával, mindkettőt bombázóra szerelve nagyjából két körrel a saját győzelmi esélyem előtt valaki megnyerte a hidegháborút.


A vesszőfutás: 5. rész
Az ebéd utáni körre ismét egy Galaxis Roncsderbit próbáltam szervezni. Már-már úgy tűnt, ezúttal végre sikerül, de megint eltűntek az emberek. Teljes pánikban voltam, három műszak maradt, amelyben még be tudom pótolni a dolgot, mielőtt lógó orral haza kell kullognom.



Korrupció a városházán
A felhőkarcolók között
áttűnik a napfény
Délutánra kicsit leült a hangulat meg az érdeklődés is, de végül csak sikerült megtalálni a számításunkat egy Urban Sprawlban. Ez az a játék, ahol nem árt, ha van egy matematikus, számokat kedvelő, esetleg jó fejszámoló a csapatban, mert, amikor már kettő, ne adjisten három egyjegyű számot kell összeadni, már gondok adódnak. Ennek ellenére nem tudom eldönteni, hogy ebben a játékban, vagy a Dominant Species-ben idegesítőbb-e az állandó újraszámolósdi. Az Urban Sprawlban mondjuk, csak sima összegeket kell számolni, a Dominant Species-ben viszont hatdimenziós vektorok skaláris szorzatát, ami vezetett már érdekes „ja, nekem nem ez jött ki, amikor kiszámoltam” helyzetekhez. Na, mindegy, ezt most nem kell erőltetni annyira. Négy játékossal ültünk le, ami a klasszikus káosz jeleit szokta mutatni, van, hogy a körödet 30 pénzzel és két hivatallal fejezed be, és mire megint rád kerül a sor, csődben vagy, és nincs egy címed se. Az első harmadban még viszonylag fej-fej mellett haladtunk, de attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtük kiosztani a hivatalokat, feje tetejére álltak a dolgok. Biztos jó dolog lehet egy olyan városban élni, ahol simán engedélyezik, hogy a lakóövezet mellé egy szeméttelep és egy gyár épüljön, majd a lakosok áttelepülnek egy belvárosi toronyházba, amit lebontanak, hogy a helyére egy bevásárlóközpont épüljön, a lebontást és az újraépítést pedig a polgármesteri cím birtokosa csinálja (aki egyébként még két másik tisztséget is betölt a városházán). A második harmad közepére teljesen szétszakadt a mezőny, és végérvényesen követhetetlenné váltak a dolgok. Aztán a harmadik harmadban megint összébb tömörültünk, köszönhetően a játékba épített, „kicsit azért segítsük a leghátul lévőt” mechanizmusnak, hogy a legvégére ismét komolyabb különbségek alakulhassanak ki.



Az ominózus utolsó vacsora
A vacsoraidő közeledett, és mindenki az udvarban lévő kemence környékére csoportosult, a vacsorák fénypontja következett, a kemencés kenyérlángos / pizza. Először illedelmesen egy szeletért beálltam a sorba, majd még egyért, és még egyért. Úgy éreztem, még simán lemegy még egy pár szelet, de egy kicsit vártam, hátha valaki még nem evett, én meg itt szépen lerabolom előle a kaját. Hamar rá kellett döbbennem, hogy tévedés áldozata lettem, bőven van még pizza. A hetedik szelet után dőltem ki a sorból, úgy, hogy akkor még három teljesen megrakott tepsi várt arra, hogy egyáltalán bekerüljön a kemencébe, nem beszélve az édes verzióról. Végül még két szelet édeset is benyomtam, és egy rövid pihenőbe kezdtem. A tábor során először alakult ki komolyabb hosszúságú (15 percnél hosszabb) olyan társasági beszélgetés, amely nem társasozásról szólt, vagy társasozás közbeni holtidőben zajlott.


A pofátlan reklám helye: IMÁDJUK VLAADA CHVÁTILT (bár a Wizkids-t annyira nem)
Ekkor találtam rá az esti játékpartnereimre is, akik Mage Knight partiba invitáltak. Még egy rövid ideig frissítettem az agyamat, így először beültem egy gyors Avalon partiba, amiből kettő lett. Az elsőben Merlin voltam, életemben először, így tapasztalat hiányában próbáltam árnyaltan segíteni, de túl átlátszóra sikerült, és miután a jókkal győztünk, a bérgyilkos megtalált. A második partiban ismét Merlint kaptam. Ezúttal könnyebb dolgom volt, mivel szigorúan logikai dedukcióval is meg lehetett állapítani, hogy kik a gonosz ügynökei, már csak valahogy el kellett fogadtatni az elméletet az asztalon ülőkkel, anélkül, hogy túl erősen sugallom a dolgot. Ezúttal sikerült a dolog, nyertünk, és nem talált meg a bérgyilkos.

Na és ekkor ültem át a Mage Knight partiba. Hát, mit mondhatnék, a személyes toplistám első helyezettjéről van szó. Ez az a játék, amely ugyanazt a zseniális élményt nyújtja, szólóban, több játékossal, kooperatív, vagy kompetitív módban is. Vlaada Chvátil követtel el ezt az időrabló merényletet ellenem, akinek játékai rendre zseniálisak, és ez nem hogy nem kivétel, hanem a legzseniálisabb. Kezdőknek kevésbé ajánlott saját szakállra belekezdeni, de nem lehetetlen. Nagyjából 20-25 partival a hátam mögött, én már veteránnak érzem magam, de bármikor tud újat nyújtani a játék.

 Hárman voltunk, ami az ideális szám a játékhoz, több játékossal már brutálisan belassul. Rövid egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy kooperatív verziót játszunk az új küldetések ellen, méghozzá közepes szinten (a közepest úgy kell értelmezni, hogy közepesen rohadt nehéz). Nagyjából 10 óra körül kezdtük el a játékot az előkészületek, illetve a kiegészítő szabályok ismertetése után. Rögtön nekiestünk a vadonnak, nekem egy elég szerencsétlen kezdőkézből kellett volna valami komolyat kihoznom, ami nem sikerült tökéletesen, így még a második szintet sem tudtam meglépni. Mindössze egy gyenge ork állt az utamba. Eközben az ellenfelünk, Volkare rohamléptekkel száguldott keresztül a pályán a teleportáló kapu felé. Az első éjszakára sikerült egy kicsit összeszednem magam, és a többiek után eredtem, hogy behozzam a lemaradást. Innentől már tudtam tartani a lépést, de az egy szint hiány szinte a teljes játékon át megamaradt.

A végső csata előkészületei:
Ez még nem csak a
gondokodási fázis
A küldetés leírásában is felhívták arra a figyelmünket, hogy tempózni kell, mert Volkare nem áll meg piknikezni csak azért, hogy nekünk több idő maradjon. A pálya közepén összefutottunk vele, de szerencsére kisebb sebekkel megúsztuk a támadását. Át kellett engednünk sorainkon, és hagyni, hogy a kapu felé haladjon, mert még nem voltunk felkészülve a végső harcra. Miközben Volkare egyre csak haladt előre, mi még egyetlen várost sem tudtunk elfoglalni, ami egyébként a küldetésnek nem is célja, de azért nem árt. Egyébként Volkare seregéhez képest a városok védelme nagyjából egy csövesekből álló csürhének mondható. Egy várost végül sikerült elfoglalni, de nem tudtunk mélyebbre hatolni a pályán, mert vészesen közeledett a játék vége. Mindenki megfordult hát, és elkezdtünk lógó nyelvvel Volkare után rohanni. A kapu előtt utolértük, de miközben még a helyezkedéssel voltunk elfoglalva, rálépett a kapura, ami azt jelentette, hogy egy körünk van, utána átlép a kapun és végünk. Ennyi pont elég is volt, közösen megtámadtuk, és a seregét szétosztottuk egymás között. Nekem jutott a nagyobb falat: az 5-5-4 arányban szétosztott orkokból egy ötös csomagot kaptam, míg a 3-3-2 arányban osztott elit ellenfelekből is a nagyobb, hármas csomagot kaptam. És ekkor kezdődött a nagy agyalás, hogy ki hogyan győzi le a neki osztott sereget. A saját harcomat eleinte megnyerhetetlennek tartottam, de végül a siege és ranged attack-kal telerakott paklim kilőtte a legtöbb ellenfelet, mielőtt ütni tudtak volna, csak néhány maradt, akiket blokkolni is kellett, és közelharcban legyőzni. Így a magam részéről lepucoltam az ellenség rám eső részét. A többiek egy-egy ellenfelet hagytak életben, ami önmagában a vereségünket okozta volna, de szerencsére egy time bending megmentett minket, nyertünk vele egy ingyen kört, amelyben a maradék két ellenfél nem okozhatott gondot. Kicentiztük, de sikerült. Fél öt volt…



Az ötödik nap összefoglalója:
  
És ismét egy TOP 20-as:
  • Mage Knight Boardgame - TOP 1


   
Egyéb, már ismert játékok:
  • Manhattan Project
  • Urban Sprawl
  • Avalon (2 parti. a keddivel együtt összesen nyolcnál tartok)


  
Összes különböző játék:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 5
SZERDA: 6
CSÜTÖRTÖK: 5
PÉNTEK: 3 (az Avalont nem számoltam bele, az már megvolt kedden)

  

Összes lejátszott parti:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 13
SZERDA: 10
CSÜTÖRTÖK: 6
PÉNTEK: 5






2013. augusztus 25., vasárnap

Társastáborban voltam (4.rész)


Ez a reggel az előzőekhez képest annyiban volt más, hogy sikerült frissebben ébrednem, és nem éreztem magam úgy, mint egy kicsavart rongy, pedig mindent ugyanúgy csináltam, mint a korábbi estéken és reggeleken.

Az előző két napban folyamatosan ment az izgatás egy "pro" Battlestar Galactica partiról. A dolog "pro" mivolta annyiban merült ki, hogy a jelentkezőknek legalább 10 lejátszott partit kell maguk mögött tudni. A Star Trek Fleet Captains és a Dixit közben is megkörnyékeztek, és mivel teljesítettem a feltételt (önbevallás alapú, nem kellett bizonyítvány), könnyelműen bemondtam, hogy akár még érdekelhet is a dolog.




A vesszőfutás: 4. rész
Igen, folytatódik tovább a Roncsderbi-szervezési rémálom. Miközben a könnyelműen bevállalt "pro" BSG parti előkészületeit tettük, az a hír jutott a fülembe, hogy olyan sok ember akar hirtelen Roncsderbizni (hol voltak eddig???), hogy be se férnek egy partiba. Én még vívódtam, hogy a BSG tényleg jó lesz-e így reggel, de végül arra jutottunk, hogy akkor én most BSG-zek, és eközben indul egy Roncsderbi parti kiegészítők nélkül. Ha befejeztem, akkor pedig mehet egy kiegészítős, kőkemény pro Roncsderbi. Ebéd után persze azzal kellett szembesülnöm, hogy a pro Roncsderbi már nem valósulhat meg, megint eltűnt az összes ember.



Cylonsággal vádolva
Amikor még jól álltunk...
Így tehát reggeli után rögtön be is indult a BSG parti. Az első, és legfontosabb problémának az bizonyult, hogy eldöntsük, mely kiegészítők is játsszanak. A New Caprica elég negatív kritikákat kapott a társaság egy részétől, pedig előző nap, amikor ment a pro BSG szervezés, még úgy volt hirdetve, hogy itt aztán minden kiegészítő játszik, nincs kibúvó, stb. Végül nem pontosan tudom, melyik kiegészítők játszottak, és melyikek nem,  a New Caprica biztosan nem. Gaius Baltart választottam, hogy legyen egy kis kockázat is, de a dupla esélyes cylonsággal is sikerült két “You are not a cylon” lapot kihúznom, így szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy emberként kell lejátszanom a partit. Már az első körtől volt egy felfedett cylon leader, aki néha megnehezítette a dolgunkat, de igazán nagy meglepetések még nem értek. Az elnöki címemet viszonylag hamar át kellett adnom, de nem éreztem hatalmas megrázkódtatásnak. Nem ment nagyon rosszul a dolog, de az ugrásoknál rendre borzalmas lapokat húzott az admirális, így szinte semmit se haladtunk. 

...amikor már nem


Bónuszkép: amikor
betűtészta van, bármely
felnőtt visszaminősül
egy 6 éves gyerek
szintjére
Időközben az egyik cylon felfedte magát, és csatlakozott cylon leader társához. A harmadik cylon kiléte továbbra is ismeretlen volt, abban reménykedett mindenki, hogy még nem került kiosztásra, így egy darabig egyel többen vagyunk, akik az emberek győzelméért dolgoznak. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna, ugyanis derült égből villámcsapásként az egyik “ember” bejelentette, hogy használva a karaktere képességét, meggyilkolja az admirálisunkat. Fel nem fedte magát, de innentől azért elég nyilvánvaló volt, hogy ő lehet a harmadik. Rossz hír volt ez, még a fél távnál sem jártunk, de máris mindhárom cylon játékban volt. Mivel a harmadik továbbra sem fedte fel magát, kénytelenek voltunk egy akciót arra pazarolni, hogy börtönbe küldjük. Ekkorra sajnos már igen nagy bajban voltunk, fogytán az élelem, a morál a padlón. Nem sokkal később, a helyzet reménytelensége, illetve néhány újabb katasztrofális kör miatt az emberiség úgy döntött, hogy önként kihal.



Könnyed folytatás
A BSG fiaskó után szükségem volt egy kis pihenőre, mire visszajöttem, csak ketten maradtunk, akik nem voltak éppen játékban, úgyhogy elővettük a jó öreg Thunderstone Advance-t + az összes eddigi kiegészítőt. Ennyi lapnál már ember legyen a talpán, aki az egész készlethez vesz kártyavédőt. Ez anyagilag sem feltétlenül jó ötlet, de a dobozba sem fér bele az egész, ha minden lap tokozva van. Emiatt, már régebben kifejlesztettük azt a módszert, hogy a dobozban van annyi kártyavédő, hogy egy parti lejátszásához szükséges teljes lapkészletre elég, viszont csak menet közben bugyizunk, valahányszor egy lapot megveszünk, és az valakinek a saját paklijába kerül. Na, ez volt az, amit teljesen elfelejtettük, és nagy lendülettel nekiláttunk a faluba sorsolt lapok teljes körű bugyizásának. Az utolsó nyolcas adag bugyizása közben jutott eszembe, hogy hoppá, tévedés történt. 

Folyamatosan ment a szörnyek irtása, és végig fej-fej mellett haladtunk. A legvégén majdnem unalomba fulladt a dolog, mivel senki sem tudta leütni a Thunderstone bearert, de végül egy szerencsés húzással sikerült megoldanom, és az ebből szerzett győzelmi pontok pont elegendőnek bizonyultak a parti megnyeréséhez.


A következő parti egy Strasbourg volt, micsoda meglepetés, szabálymagyarázattal.  A parti elején sikerült két viszonylag értelmes, teljesíthetőnek tűnő küldetést választanom, nem úgy, mint a többieknek, akik mind elbuktak egy-egy küldetést a játék végén. A pályán próbáltam a nagy győzelmi pontos helyek közelébe férkőzni, de a küldetéseim miatt a kénytelen voltam többször passzolni, amikor ilyen helyekre lehetett volna felrakni. A lapjaim sem jöttek nagyon jól, az első kezem 1, 1, 2, 2, 3, 4 volt. A második viszont 5, 5, 6, 6, amiből egyetlen lapot sem sikerült megmentenem. Végül az utolsó kört 7 lappal tudtam elkezdeni, de nem sikerült megtartanom a korábban megszerzett többséget a városi tanácsban. Végül viszonylag sok ponttal lemaradva második lettem.




Vacsora után
A halálrobotok egymás ellen
A Strasbourg után következett egy Goblins Inc. Ez az a játék, amit tavaly Essenben már játszani akartam, de nem tudtunk odaférni a Czech Games Edition viszonylag szűkre méretezett standján egyik asztalhoz sem. Azóta is sajnálom, hogy akkor nem sikerült, most viszont bepótoltam, és nem volt csalódás. A grafika a Dungeon Lords / Dungeon Petz világot idézi, ami nem csoda, hiszen a grafikus ugyanaz. Az alapkoncepció a Galaxis Roncsderbiével azonos: építs valamit maradék alkatrészekből, és reménykedj, hogy nem esik szét alkotóelemeire egy kisebb szellőtől. A Roncsderbivel ellentétben itt nem hajókat, hanem halálrobotokat kell építeni, amelyek végül egymással csapnak össze. A játék mindent elkövet, hogy minél nagyobb atrocitás érje az összerakott halálrobotjainkat, és ebben nem merül ki a dolog, a harc előtt meg kell tippelni, hogy milyen darabok szakadnak majd le a robotokról. Hangulatban és szórakoztatásban csillagos ötös, viszont a kockák szerepe némileg nagyobb, mint a Roncsderbiben, így néha elég extrém helyzetek állhatnak elő.





Végül még két parti Bluff jött levezetésképpen, az elsőben valahol a harmadik kör magasságában sikerült néggyel felüllicitálnom a valóságot, így azonnal ki is estem. A második partiban már jobban ment, a végjátékra hárman maradtunk benn, én három kockával, a többiek egy-egy kockával. Habár innen még nem triviális a győzelem, végül ezt a partit sikerült megnyernem.





A negyedik nap összefoglalója:


Újabb TOP 20 játékkal bővült a lista:
  • Battlestar Galactica - TOP 20

2 olyan játékkal játszottam, amivel még soha:
  • Bluff (2 parti)
  • Goblins Inc.

Egyéb, már ismert játékok:
  • Thunderstone Advance
  • Strasbourg



Összes különböző játék:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 5
SZERDA: 6
CSÜTÖRTÖK: 5




Összes lejátszott parti:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 13
SZERDA: 10
CSÜTÖRTÖK: 6

2013. augusztus 22., csütörtök

Társastáborban voltam (3.rész)

Totálkár
Az előző napi korábbi lefekvés ellentétes hatást váltott ki, mint amit vártam. Ugyan nem arccal előre érkeztem meg az emeletes ágyról a földre, de az tisztán látszott, hogy, ha ugyan lehetséges, fokozatokkal rosszabb állapotban vagyok, mint előző nap reggel. Egy pohár kávét nyelés nélkül keresztülfolyattam a torkomon, utólag már azt is tudom, hogy semmit sem ért, de akkor még bizakodó voltam.



Az ingerek feldolgozása komoly próba elé állított, úgyhogy inkább valami egyszerűbb játék felé próbáltam irányítani magam. Végül a Take It or Leave It lett a befutó, ennél azért kevés egyszerűbb játék van. Úgy vélekedtem, hogy az egyjegyű, 1-től 6-ig terjedő számokon végzett műveletek csak nem haladják meg a képességeimet, és így is lett. Még az sem tudott megzavarni, hogy a számok mellett a három színt is figyelni kellett. Kisebb fennakadásoktól eltekintve (6+4<7 például) remekül ment a matek. Más, úgy tűnik, nem ment remekül, mert a három parti alatt, amit játszottunk, végig az utolsó helyért vívtam élet-halál harcot.



Az egyjegyű számok után mintha fénysebességre kapcsoltunk volna, egy Lobo 77 parti következett, ahol nemcsak, hogy kétjegyű számokkal kell már műveleteket végezni, de még arra is ügyelni kell, hogy a lapok összege nehogy 11 egész számú többszöröse legyen, vagy nagyobb, mint 77. Egyszer sem rontottam el az összeadásokat, viszont, ezzel együtt elsőként vesztettem el mindhárom életemet, és estem ki.





Kooperatívban mások is gondolkoznak helyettem
Végül ebéd előtt belekezdtünk a Mice and Mystics-be. Voltak gondjaim a sztori felolvasás közben, hogy éppen ki kicsoda és miért fontos ez, de szép lassan azért összeállt a kép, csak azt nem akartam sehogy se megérteni, hogy ennek az egésznek ugyan mi köze van az egerekhez, de a sztori egy huszárvágással ezt is megoldotta. Tiszta véletlen, hogy csinálnak egy Mice and Mystics nevű játékot, és pont találnak hozzá egy egeres sztorit! Lehetett volna, hogy mondjuk farkasos a sztori, és akkor máris nem illeszkedik a címhez.

Az első parti közepe, itt
még volt sajtom

A vízből ugyan kimásztunk,
de nem voltunk még kinn a
vízből
Az első fejezet eredménye az epic fail definíciója: minden kockadobásunk rossz volt, minden ellenfél rosszkor a rossz helyen, az idő fogytán, a csapat fele fogságban. Ebéd után az asztalhoz visszatérve hamar megegyeztünk abban, hogy ez vállalhatatlan, így újrakezdtük a fejezetet. Ez már sokkal jobban ment, talán azért is, mert az egyik egeret kidobtuk a csapatból, és más összeállításban mentünk. Annyira jónak éreztük magunkat, hogy az opcionális mellék sztorira is rámentünk, és felmásztunk a konyhába, ahol macskatámadás ért minket. Ez sem okozott hatalmas gondot, a cicát szétkaptuk egy jól irányzott varázslattal. Történettechnikailag azt hiszem, az elijesztettük lenne a helyes szó, mivel későbbi fejezetekben még szerepel a macska, szóval nem valószínű, hogy az agya véres cafatokban szétkenődött volna a konyhában, rögtön az első fejezetben. A sikertől mámoros állapotban, elindultunk a második fejezetbe, ahol ismét jól szerepelt a csapat, és kiszabadítottuk az egércsapdába akadt társunkat. A harmadik fejezetre viszont már nem vállalkoztunk, így nem tudtam meg, hogy folytatódik a sztori, a végéről nem is beszélve (nyilván happy end).



Kázmér és Huba Citadels
Még vacsora előtt áttértünk a Citadels Kázmér és Huba témájú verziójára. A szabályok azonosak, csak itt nem kerületeket kell építeni, hanem csínyeket elkövetni, a szerepek pedig a képregény szereplői, minden lapon egy a képregényből származó képpel. Citadelsről lévén szó, esélyem nem sok volt a győzelemre, általában a “rosszkor a rossz szerepet” stratégiát követem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert csak egyszer raboltak ki, és csak a legutolsó körben gyilkoltak meg. A középjátékban még ütöttek is engem, mert jól álltam. Ezt se gondoltam volna. Nyerni nem sikerült, de a holtversenyes harmadik hellyel kiegyeztem.






A vesszőfutás: 3. rész
Ugyan erre a napra nem volt lebeszélve, hogy Roncsderbi lesz, mégis titokban reménykedtem egy spontán szerveződő partiban. Még vacsora előtt a remény rettenetesen halvány sugara is megjelent, viszont ezúttal én szerveződtem át egy másik partiba, így ismét kútba esett a dolog.





Star Check
Vacsora után aztán jött végre az, amivel megjelenése óta játszani akartam. Star Trek Fleet Captains, ráadásul a romulan kiegészítővel. Mielőtt ebbe belemennék, következzen egy anekdota:

Évekkel ezelőtt Twilight Imperium közben történt a dolog. Éjszakai parti volt, és az egyik ember még nem ismerte a szabályokat, így a nem rövid magyarázat után tudtunk csak belekezdeni. A bolygókra kisorsoltuk a random eseményeket, és indulhatott a meccs. Mindenki szépen lassan kezdett leszállni a bolygóira, ám amikor éppen arra a játékosra került a sor, akinek korábban magyarázni kellett a szabályt, bekövetkezett a katasztrófa. Egy leszállóegységet küldött a bolygóra, felfedtük az eseményt, miszerint az első leszállóegység akkor most meghalt. Nem baj, így tanul a gyerek. A következő bolygóhoz érve már tapasztalt játékosként, nem egy, hanem rögtön három egységet küldött. Megbánta. Az itt felfedett esemény hatása az volt, hogy az összes leszállóegység meghal. A harmadik bolygónál, immár a két fiaskó tapasztalataival felvértezve, no meg a hittel, hogy most már semmi rossz sem történhet, két egységet küldött le. Láss csodát, itt ellenállók jelentek meg, akiket le kell győzni harcban. Annak, hogy az ellenállók legyőzik mindkét egységét, mielőtt meghalnak, minimális esélye volt. Persze sejthető, hogy ezek után mi lett a harc kimenetele…




Visszatérve a Fleet Captains-re, egy 2v2v2 felállást játszottunk, föderáció vs. klingon vs. romulan módban. Én, saját kérésemre a romulan csapatba kerültem, és csapattársammal nagyon boldogan figyeltem, ahogyan a föderáció nyílt fegyveres konfliktusba kerül a klingonokkal. Végig csak távolról (vagy álcázott hajómról, közelről) figyeltük az eseményeket, nem avatkoztunk be, csak oldogattuk a küldetéseket, miközben a klingon-föderációs határon már egy űrkomp se tudott volna a roncsok között elmanőverezni. Eszünk ágába se volt beszállni a csetepatéba, noha a két legyengült féllel akár végezni is tudtunk volna. A romulanok a remek elbújós taktikával nyertek, úgy, hogy egyetlen lövést sem adtak le az egész játék során.
Kezdés előtt
Két hajóból álló flottám
Az ütközőzóna a föderáció
és a klingonok között

A vége

És akkor felmerül a kérdés, minek írtam a Twilight Imperiumos anekdotát. Igen, nyertünk, de a két hajóm közül, csak az egyik tudott a pályán haladni, a másik egyik szívásból a másikba navigálta magát. A hajó első lépése az volt, hogy felfedez egy bolygót, ahol a szerencsétlen kockadobás miatt egy random eseményt kapott. Az eseményhez egy próbát kellett volna tenni, amit csúfos körülmények között elbukott (1-est dobtam, 3, vagy nagyobbra már meglett volna), így vissza kellett vonulnia a kiinduló helyre, és a felfedezett bolygót egy ismeretlenre cseréltük. A második körben újabb kísérletet tett az elindulásra. Sikerült egy szektort atrocitás nélkül felfedezni, gondoltam itt vége is van a pechszériámnak. A harmadik körben viszont egy szupernóvába futottam bele, amely két dolgot okozott. Egyrészt a hajót a robbanás visszadobta a kiinduló helyre, másrészt a szupernóva körüli összes szektort (igen, azt is, amit ez előző körben fedeztem fel) le kellett venni, és ismeretlenekre cserélni. Gond egy szál se, most már aztán tényleg semmi se jöhet közbe. Kivéve talán egy fekete lyukat. Egy körre ott ragadt, és még meg is sérült, mert nem sikerült megdobnom a hajtóműpróbát (1-est dobtam, 2, vagy nagyobbra már meglett volna). A következő körben sikerült kijönnöm, és a sérülés gyógyítása miatt visszamentem a kezdőhelyre. A hajó utolsó lépése a játékban az volt, hogy ismét kapott egy random eseményt az arcába: beragadt egy időhurokba, önerőből nem tud kijönni, de ha bármely másik hajó odamegy, akkor kiszabadítja a hurokból. Két körig vesztegelt ott a hajóm, mire a másik odaért, hogy kimentse. A fentiek és a Twilightos sztori közötti párhuzam megtalálását mindenkinek a fantáziájára bízom, nehogy már én legyek az, aki a katarzis élménytől megfosztok valakit.

Kalandjaim a fekete lyukban
Kalandjaim az időhurokban















Levezetésképpen kettő óra magasságában belevágtunk egy könnyed Dixit-be, ahol minden igyekezetem ellenére sikerült nyerni, pedig a parti első pillanatától mindenkinek próbáltam a tudtára adni, hogy én ebben a játékban hihetetlenül béna vagyok. Már-már úgy tűnt, hogy szépen vissza is csúszok az utolsó helyre, miután kitettem egy gólyát etető öreg vak bácsit azzal a felszólalással, hogy “zombi támadás”, amit utólag se nagyon tudtam hihetően belemagyarázni. Jött viszont egy kör, ahol csak én találtam el a lapot, viszont mindenki más az enyémre szavazott, és ezzel visszakerültem az élmezőnybe, és szerencsére már nem jutott el hozzám újra a kör, így gyűjtögettem tovább a pontokat és végül elsőként értem célba.





A harmadik nap összefoglalója:


TOP 20 játék ezen a napon nem volt


3 olyan játékkal játszottam, amivel még soha:
  • Lobo 77
  • Mice and Mystics (2 fejezet, az első kétszer)
  • Star Trek Fleet Captains



Egyéb már ismert játékok:
  • Take It or Leave it (3 parti)
  • Dixit
  • Citadels (Kázmér és Huba retheme)




Összes különböző játék:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 5
SZERDA: 6


Összes lejátszott parti:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 13
SZERDA: 10




2013. augusztus 20., kedd

Társastáborban voltam (2.rész)

Az első ébredés
Én lepődtem meg a legjobban, amikor sikerült felébrednem fél kilenc körül, noha nem állítottam be ébresztőt. Valószínűleg arra ébredhettem, hogy a szobatársaim éppen kászálódnak ki az ágyból és mindenfelé matatnak. Én kivárásra játszottam, illedelmesen megvártam, amíg mindenki elvégzi a maga dolgát a zuhany alatt, és csak utána másztam le az emeletes ágyról. Ez kétélű fegyvernek bizonyult, mivel egyrészt kaptam 15 perc szuperértékes fekvési időt, másrészt viszont a lemászás közben majdnem sikerült arccal előre érkeznem, és feltörölnöm a padlót. A felkelés persze egy dolog, de ettől még nem gyorsultam fel. Gondoltam, hogy gyorsan beugrok a medencébe, hátha a hideg víz kicsit átjárja a belső részeimet is, de ez a terv végül törlődött.




A parti elején még mindenki a
maga kis sarkában
Agyalás a varázskönyv fölött

A délelőtti műszakra egy négyfős Mage Wars lett a befutó, 2v2 felállásban. Ez volt a legnagyobb, legnehezebb doboz, amit hoztam, így külön öröm volt, hogy nem hiába akadt ki a gerincem a bepakoláskor. Jó szokás szerint szabálymagyarázattal kezdtünk, és ennek a játéknak azért vannak rejtett buktatói, ha a szabályokra kerül a sor. Négy előre összerakott paklit hoztam magammal a tábora, ezeket kisorsoltuk egymás között. Nekem a priestess jutott, társam a warlord lett. Ellenfeleink a forcemaster és warlock. Az első körök lassan indultak, mintha csak megállapodtunk volna, hogy senki sem fog gyors, lerohanós taktikát alkalmazni. A játék közepére mind a négy mágus a pálya egyik középső mezőjében tobzódott, jó néhány lénnyel, és egymást csépelte folyamatosan. A forcemaster esetében ez annyiban kimerült általában, hogy az ütéseink rendre lepattantak a védelméről. Rövid idő után már a lényeinket a környező mezőkön tároltuk, annyira betelt az az egy mező. Nem irigylem azt se, akinek az arénát kell a harcok utáni feltakarítani, ezzel az egy mezővel valószínűleg meggyűlhetett a baja.

   Középen kialakult a vérfürdő    
Végül ketten próbáltuk egyszerre lemészárolni az ellenséges csapat warlockját, akinek a puhításáról a warlord gondoskodott egy hatalmas, arcba irányított sziklával. Nagy nehezen sikerült megölnünk, viszont csak néhány akcióval élhette őt túl a csapattársam, aki holtan esett össze a forcemaster pengéi előtt. Így 1v1-é alakult a parti, az én papnőm a forcemaster ellen. Annyi előnyöm volt mindössze, hogy jóval több életerőm volt nála, és több lényem is ugyanebben a zónában tartózkodott. A forcemaster viszont alaposan felszerelkezett táncoló pengékkel és páncélzattal. Szerencsémre sikerült néhány ütéssel átmennem a védelmét, így a versenyfutást én nyertem meg, ha még egy vagy két kör van, valószínűleg a fegyvereivel miszlikbe aprított volna.





Meglepetések délutánja
Az ebéd utáni fürdőzés ezúttal nem maradt el, viszont tartoztam még egy Android: Netrunner partival, úgyhogy belevágtunk a dologba. Sajnos az elmúlt hetekben, hónapokban (is) lusta voltam új paklit összerakni. Ellenfelem viszont az ebéd utáni gyors fürdésemet kihasználva újított az anarch runner pakliján. Én elővettem a jó öreg megbízható Haas-Bioroid corp paklimat és egymásnak estünk. Négy partit játszottunk, menet közben cseréltünk is, mivel a runner pakli nem tűnt elég ütőképesnek, felajánlottam, hogy adja oda azt, és megpróbálkozom a dologgal, de én sem tudtam sikereket felmutatni, pedig jól volt összerakva, és azóta is rejtélyes a rossz szereplése.

A végállapot, bal felső sarokban
az izolált szürke településem
A délután második felében egy Terra Mysticát vettünk elő, nem is akármilyen felállásban. Sikerült egy öt fős partit összeszervezni, ami nagy szó, mert általában az étkezések után úgy szaladgálnak a be nem szervezett játékosok, mint pók a falon, viszont más időpontokban medvecsapdákat kell kirakni, hogy beleakadjon valaki, akivel játszani lehet. Szerencsére sikerült olyan fajt kapnom, amellyel még nem játszottam, a mérnökök személyében. Arról vitázhatunk, hogy a mérnök vajon faj-e, de ez most mindegy. Az elmaradhatatlan szabálymagyarázat is megvolt, úgyhogy gyorsan belevágtunk a dologba. A játék során mindenki csak egy városig jutott, ez valószínűleg a játékos szám miatt lehetett, bár az én második kolóniámat teljesen körbeépítették, így esélyem se volt kitörni. A mérnökök hídépítő képességei miatt a hajózást sem fejlesztettem, így egy házam árválkodott egyedül, ellenfelekkel körülvéve, és a lakók szomorúan figyelték a folyópartról a többi város épülését. A kultuszokon a kultista faj haladt a leggyorsabban (ez aztán a meglepetés), végül jelentős győzelmi pont mennyiséget tudott innen szerezni, három különböző kultuszt meg is nyert, de ez is csak a harmadik helyre volt elég, én megszereztem a második helyet, 15 ponttal lemaradva az egyedüliként 100 pont fölé jutó első helyezettől.


A vesszőfutás: 2. rész
Tovább folytatódott a Galaxis Roncsderbi tervezése. Délután sikerült megbeszélnem, hogy akkor vacsora után isi-bizi megy a parti. A vacsora végeztével két ember két különböző játékba csatlakozott, így megint ott álltam Roncsderbi nélkül. Semmi baj, még mindig csak kedd van, simán meglesz. "If tomorrow is not the DUE day, then today is not the DO day", ezzel nyugtattam magam, bár elég gyenge vigasz. Mindent a maga idejébe, ha valamit el lehet halasztani, akkor azt el is kell...


A fogaskerekek forognak
A vacsora utánra tervezett Galaxis Roncsderbi így Tzolk’inné alakult át. Aki azt gondolta, hogy végre megvan az első játék, amelyben szabálymagyarázat nélkül tudtunk kezdeni, ki kell, hogy ábrándítsam. Természetesen voltak, akik még nem játszottak vele. Az első körökben nem volt semmi gondom, 15 kukoricával kezdtem a játékot. A templomokra nem nagyon koncentráltam, inkább a gazdaságom fejlesztését tűztem ki célul. Épületekből csak azt építettem meg, ami a munkások etetéséhez feltétlenül szükséges volt. Végül egyik emberemet betáraztam a kék kerékre, és elkezdtem a kristálykoponyák gyűjtését. Sajnos a harmadik negyed legelején volt egy komolyabb bénázásom: minden emberem fenn volt a kerekeken, így muszáj volt az egyik munkást idő előtt levenni. Emiatt végig körhátrányba kerültem, és valószínűleg a második helyem is ebből alakult ki, egyébként a győzelemre is esélyes lehettem volna.


A gonoszokkal felmossák a pajtát
A Tzolk’in után levezetésképpen becsatlakoztam egy gyors Avalon partiba, ami a pajtában már nagyban ment. A gyors parti végül órákig tartott, és hat partit foglalt magába. Az első háromban gonosz voltam, de nem nagyon tudtam ráhatással lenni a partira, egyszer sem vittek magukkal a lovagok a küldetésre. A hangulat viszont megvolt, folyamatos gyanúsítgatások, belemagyarázások, átverések repkedtek az asztalon. Egyszer volt lehetőségem eldönteni a meccset, amikor a jók nyertek, én meg a bérgyilkost kaptam. A lövés mellé ment, jól játszották meg Merlinék, nem éreztem, ki lehet az öreg szakállas. Eközben némileg megbolondítottuk a játékot, és hozzákevertünk néhány speciális karaktert, így már nem csak Merlin és a bérgyilkos játszottak, hanem megjelent Morgana és Oberon a gonoszok oldalán, míg Percival szállt be a jókat erősítve. Bevetettük ezen kívül a tó hölgyét is, ami rettenetesen megkavarta a dolgokat, és úgy éreztük, hogy túl sokat segített a jóknak. Rövid pihenő és helycserék után folytatódott a küldetés, ezúttal ismét a gonoszok oldalán.

A következő partiban végre sikerült a jók oldalára kerülnöm, Percival lettem, így ismertem Merlin és Morgana kilétét, de nem tudtam melyikük melyik. Viszont a második küldetést éppen az egyikük jelölte ki, magát is beválogatva, és láss csodát, elbukott. Innentől nem lehetett kérdés, hogy ő Morgana. Jeleztem a többieknek, hogy tudom, hogy ki az egyik gonosz, és folyamatosan adtam az újabb és újabb jelzéseket, hogy én tulajdonképpen mindent tudok. Remek taktikának bizonyult, a jók nyertek, már csak a bérgyilkost kellett megúsznunk. A bérgyilkos felfedte magát és határozottan jelezte, hogy én vagyok Merlin. Az átverés tökéletesre sikerült, Merlin az egész partiban meg se szólalt, így mindenki rám gyanakodott, mivel ontottam az információt. Ez volt a legjobb partim, a következőben ismét gonosz voltam, és esélytelenül figyeltem, ahogy a jók gond nélkül megnyerik a partikat. Az Avalon-maratonnak fél három körül lett vége, ezzel egy órát javítottam az előző napi lefekvési időn.





A második nap összefoglalója:


Újabb három egyéni TOP 20 játékkal játszottam:
  • Mage Wars – TOP 7
  • Terra Mystica – TOP 8
  • Tzolk’in – TOP 9

  

Egyéb már ismert játékok:
  • Android: Netrunner (4 parti)
  • Avalon (6 parti)



Összes különböző játék:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 5


Összes lejátszott parti:
HÉTFŐ: 5
KEDD: 13