Évnyitó társastábor (3.rész)

A harmadik nap egy kicsit lassan indult, így a legbonyolultabb, amibe be tudtam ülni, egy parti Tichu volt. Többen egy másik játék elkezdésére vártak, így az idő elütésének érdekében indult el a parti, de végül érdeklődés hiányában elmaradt az eredetileg tervezett játék, mi meg végigjátszottuk a Tichut. Végül nem sokkal, de kikaptunk, végig hullámzott a parti, egyszer remek, máskor rettenetes kezet kaptam.

Az ebédig még maradt egy kis idő, amit egy gyors Android: Netrunner szabálymagyarázattal, és játékkal töltöttünk. Végül elmondhatom, hogy az én paklim nyert, de nem az én, hanem ellenfelem irányítása alatt. Nem volt mondjuk nehéz az enyémet kihozni, mindkét paklit én állítottam össze. Persze, ha lett volna egy kis eszem, akkor a harmadik paklimmal megyek a Corporation ellen, az valószínűleg jobban teljesített volna.

Még a boltban kinéztük magunknak a Might and Magic Heroes játékot, amire én rögtön vállaltam, hogy elolvasom a szabályt, a táborban kipróbáljuk, és ennek tükrében ajánljuk tovább. Így is történt, azzal a kis szépséghibával, hogy csak a szabály kétharmadáig jutottam, de így is alkalmasnak éreztem magam a szabálymagyarázatra. A játék sok aspektusban a jól ismert Heroes of Might and Magicre hasonlít, ami nem nagy csoda, a dobozról egy szép nagy Ubisoft logó kacsint ránk, ezzel jelezve, hogy a licencelt termékről van szó. Ugyanakkor vannak komolynak mondható különbségek is a számítógépes játékhoz képest, ezek közül talán a a legkiemelkedőbb, hogy a városépítés jóval kisebb szerepet kap, bár ezzel együtt lehet élni. Ugyanakkor furcsa, hogy a játékosok egymás elleni harca kimerül a seregek lemészárlásában, a fővárosok teljesen tabunak minősülnek. Kezdésnek kapunk egy hőst, amely kezd egy minimális hadsereggel, illetve egy fővárost. No meg egy nagy pályát bányákkal, szörnyekkel, meg felfedezhető helyekkel. A hősök, amelyek már a kezdéskor is több képességgel rendelkeznek, a kalandozások közben tovább fejlődnek, tárgyakat szerezhetnek, illetve fejleszthetik a hadseregeiket. A fővárost folyamatosan bővíthetjük új épületekkel - ezek sajnos egy kivételével minden játékosnak azonosak, így itt elvész kicsit a változatosság. A játékban győzelmi pontokat kell szerezni, amelyeket elsősorban a bányák birtoklásából szerezhetünk, de egyéb forrásból is gyűjthetők. Szokás szerint, az ilyen játékoknál fontos megjegyezni, hogy igazán csak páros számú játékossal jó, hármasban nem ajánlanám senkinek.

A hősöm a játék elején

A hősöm a játék végén

A pálya a játék elején

A pálya a játék végén

A délután gyorsan elrepült a Might and Magic partival, a következő játékra már csak a vacsora után került sor. Ez meglepő módon egy Galaxis Roncsderbi lett, amely a tavalyi táborban jó kis sztorit eredményezett azzal, hogy akárhogy küzdöttem érte, nem sikerült összehozni, míg az utolsó napon végül rám mosolygott a szerencse. Ezúttal nem is nagyon küzdöttem, hogy legyen egy Roncsderbi parti, mégis (vagy éppen ezért?) összejött már a harmadik napon. Az Evil Machinations és a behatolók kivételével minden kiegészítőt bevetettünk, az egykor gyors, pörgős 1 óra alatt is lejátszható játékból 3-4 órás monstrumot varázsolva. A jártékkal kapcsolatban mindig elmondom, hogy tulajdonképpen élvezetesebb, amikor atomjaira hullik szét a hajóm, mint amikor beérek vele. A kiegészítők szerencsére ezt a célt erősen támogatják, minden körben volt legalább egyvalaki, aki fekve maradt a pálya felénél. Az én hajóm csak a második kört nem bírta, a többiben sikeresen beértem. A harmadik kört az áhított gömbhajókkal teljesítettük (már aki…), ami mindig fergeteges szórakozással jár. A negyedik körben a két kartonból összerakható óriáshajókkal mentünk, itt az építkezés annyira nem bonyolult, ennek ellenére óriási fiaskó volt mindenki számára (engem kivéve). 

Negyedik körös hajóm az
induláskor

És a megérkezéskor

És a többiek

Éjfél körül úgy éreztük, hogy még nincs elég késő, ezért lázas keresésbe kezdtünk, hogy mi legyen a következő játék. A Suburbiára esett a választás, mert az egészen pörgős, és gyorsan be tudjuk fejezni, no meg olyan brutálisan sokat nem is kell benne agyalni. Sajnos egy óra körül kicsit kómás állapotba kerültem, nem tudom, hogy emiatt, vagy csak simán nem volt szerencsém, de elég rosszul ment végig, csoda, hogy egy holtversenyes második helyet sikerült megszereznem.

A végeredmény

A Suburbia végére kicsit felébredtem, és továbbra is úgy éreztük, hogy még nem jött el a lefekvés ideje, úgyhogy ismét keresni kezdtünk. Ezúttal már valami igazán gyors, fél-egy órás játékot kerestünk, ami a Wizard lett. Az első pár körben csak tapogatóztam, de aztán kezdtem ráérezni a dologra, talán a kevés lapos körök eleve nem nekem vannak kitalálva, de ahogy egyre nagyobb kézzel kellett játszani, egyre jobb lettem. Sajnos a kezdeti körök lemaradásából már nem tudtam visszajönni, de hajnali háromkor nagyon élveztem a játékot. Talán azért, mert a bridge az egyik örök kedvencem, talán azért mert simán csak jó játék, vagy talán azért mert olyan álmos voltam, hogy csak kacarásztam össze-vissza…